Interjú Nick Heidfelddel

Írta:	Szauftman Ivett
Dátum:	2008.03.29. 06:38

Ha az ember a Forma-1 pilótáit akarja mikrofon végre kapni, számolnia kell azzal, hogy sosem tudhatja, hogyan fog reagálni az interjúalany. Megunva a hagyományos riportkészítést, a Forma-1 majdnem független magazinja, a Red Bulletin fejébe vette, hogy egy játék keretében tesz fel kérdéseket a versenyzőknek. A játék neve: Szerencsekerék. A szabályok egyszerűek. A játékosnak meg kell pörgetnie a kereket, s mikor az megáll, meg kell válaszolnia egy kérdést abban a kategóriában, amit a pörgettyű meghatároz. Az interjú során a versenyző háromszor passzolhat, ha úgy érzi, hogy nehéz kérdést kapott. Minden más esetben a színtiszta igazat kell mondania. Kategóriák: Média, munka, játék, zene, magánélet, rejtély. A kérdéseket tehát a pilóta keze és a szerencse határozza meg.

Nem sok pilóta van a Forma-1-ben, akiről az a hír járja, hogy ha megvan hozzá az eszköz, elvégzi a megfelelő munkát. Nick Heidfeld viszont ilyen. A feladat nem könnyű, különösen, ha az eszköz a Red Bulletin szerencsekereke. Heidfeld azonban pörget...

1. forduló: Munka

Riporter: Nem gondolod, hogy túl korán kerültél be a Forma 1-be?

Nick Heidfeld: Nem, egyáltalán nem. Sok más pilótával szemben, a gokartos és a Forma-1-es pályafutásom között elég sok idő telt el. Két évet töltöttem a Formula-Ford szériában, két évet a Formula-3-ban, és ugyancsak két évig versenyeztem a Formula-3000-ben, mielőtt bekerültem a Formula-1-be. Igazándiból szerettem volna egy évvel korábban megérkezni a Száguldó Cirkuszba. Nem érzem úgy, hogy túl korai lett volna. Már akkor is készen álltam volna a Forma-1-re. Az elmúlt szezon volt a legjobb számomra eddig, és remélem, hogy hasonlóan sikeres idények állnak még előttem, de szerintem ennek nincs köze az életkorhoz. Úgy értem, hogy Hamilton is megmutatja, hogy hogyan is lehet szerepelni. Nem állítom, hogy én is hasonlóan kezdtem volna, de ez bizonyítja, hogy nem a kor a fontos. Vannak olyanok, akik tapasztaltak, mégsem tudnak olyan jól teljesíteni, mások fiatalok, és mégis jól megy nekik.

2. forduló: Rejtély:

R.: Tudsz főzni?

N.H.: Az étel elfogyasztásában jobb vagyok, mint a megfőzésében. Sportemberként természetesen fontos számomra a táplálkozás, de nem vagyunk rövidtávfutók vagy teniszezők. Azokban a sportokban az étrend a legfontosabb, de nálunk van egy pont, amikor hiába étkezel jobban és edzel többet, nem leszel gyorsabb, és nem fogsz többször nyerni tőle. Az evés a hobbijaim közé tartozik, de a főzés kevésbé. Ha olyan helyre megyünk a Forma-1-gyel, ahol szeretem a város éttermét, akkor Josephnek (Joseph Leberer a BMW- Sauber edzője) figyelnie kell rám, nehogy ott maradjak a hajnali órákig. Szerencsémre ő is szeret enni. Időről-időre én is főzök. Többször is megtenném, de általában amikor hazaérek a tesztekről vagy a versenyről, nem érzem elég kipihentnek magam hozzá. Ilyenkor legalább egy pár napig azt szeretem, ha főznek nekem, és nem magamnak kell elkészítenem az ételt. Persze a megfelelő állapotban más a helyzet. Tavaly elmentem egy főzőcskézős hétvégére a barátaimmal, és ezt szeretném megismételni.

3. forduló: Játék

R.: Van kedvenc futballcsapatod? Ha igen melyik?

N.H.: Van, illetve nincs. Illetve van, bizonyos szempontból. Nem vagyok igazán futballrajongó. Mönchengladbachban születtem, és aki ott születik, az automatikusan a helyi csapatnak (Borussia Mönchengladbach) kell, hogy drukkoljon. A német másodosztályban játszanak, de vezetnek, szóval idén előre kéne lépjenek.

4. forduló: Rejtély

R.: Ha filmfigura lennél, kit választanál?

N.H.: Ó, ez egy nehéz kérdés. A kedvenc filmem a Life is beautiful, de nem lennék semelyik szereplője. Nem az a fajta film. Igazándiból két karakter szeretnék lenni egy emberré gyúrva, a Fight Club című filmből, Edward Norton és Brad Pitt. Egy kicsit őrült film, szóval megfelelő lenne.

5. forduló: Média

R.: Mennyire nehéz elmagyarázni, hogy mit csinálsz nap, mint nap az autóban, olyan embereknek, akik ilyet még soha életükben nem éltek át?

N.H.: Őszintén szólva nagyon nehéznek találom. Jó pilóta vagyok, de nem vagyok a szavak embere. Nem beszélek jól arról, hogy milyen érzés Forma-1-es autót vezetni. Igazándiból erről nem is gyakran kérdeznek. Inkább olyan kérdéseket tesznek fel, mint hogy: Mit gondolsz az autóról? Mit érzel a következő évvel kapcsolatban? Nagyon ritka, hogy azt kérdezik, hogy milyen vezetni az autót. Mindig azt mondom, hogy a legjobb, ha az ember maga tapasztalja meg. Nem mindenkinek van lehetősége Formula-1-es járgányt vezetni, de meg lehet próbálni a go-kartot vagy a Formula-BMW-t. Az érzés nem ugyanaz, de egy kicsit bele lehet kóstolni abba, hogy milyen is ez az egész.

R.: Szóval számodra könnyebb technikai visszajelzéseket adni a mérnökeidnek?

N.H.: Legtöbbször! Ha a mérnökök megkérnek, hogy fejezzem ki, hogyan viselkedik az autó, akkor megpróbálom behatárolni egy 0-tól 5-ig terjedő skálán, hogy mennyire jó a kocsi. Szóval például mondhatom azt, hogy alulkormányzottság: 2-es. Unalmasnak tűnik, mi? Én ezt a módszert használom, és szerintem működik. Versenyzőként ez sokkal fontosabb, minthogy azzal versenyezzek, ahogyan a szerelők beszélnek a kocsiról. Jó, ha az ember tud beszélni az csapattal a szaknyelvükön, de a legfontosabb az, hogy el tudjam nekik mondani, hogy milyennek érzem az autót, és így közösen javítani tudunk rajta.

6. forduló: Zene

R.: Mi volt a legjobb élő zenés rendezvény, amit meglátogattál?

N.H.: Nos, szeretem a zenét, de furcsamód nem voltam valami sok koncerten. Ami számomra kiemelkedő volt, az a Rolling Stones Forty Licks turnéjának koncertje Hockenheimben,

Nem emlékszem már az összes dalra, de játszották a Paint it black-et és a She is a rainbow-t. A kedvenc számom arról az estéről a Sympathy for the devil. Csodálatos volt. Többször kéne koncertekre járnom.

7. forduló: Magánélet

R.: Mi volt a legextravagánsabb dolog, amit valaha megvettél?

N.H.: Nos, ha a különcségre gondolok, akkor a kiadások jutnak az eszembe. Talán a házamat említeném meg, ha ez számít. Régi autókat is elkezdtem gyűjteni. Van egy '67-es Beetle-öm, egy '65-ös Mustangom, egy öreg Porschem, egy nagyon régi Ferrarim, és felvettem a listámra egy nagyon öreg BMW-t is, a csapat biztos örül neki.

8. forduló: Munka

R.: Mindig olyan nyugodt vagy, mint amilyennek látszol, vagy néha úgy érzed, hogy legszívesebben kiabálnál egy nagyot a garázsban?

N.H.: Ha megkérdeznéd a csapatot, akkor ők is megerősítenék, hogy nem vagyok mindig olyan nyugodt, mint amilyennek kívülről látszom. Nem sokat kiabálok, de fel tudom idegesíteni magam, és csalódott is szoktam lenni. Jó vagyok abban, hogy tisztába tegyem a dolgokat, ha arra van szükség.

R.: És a múltban, a többi csapattal?

N.H.: Hát igen, voltak időszakok... De sosem a kiabálásról szólt. Inkább arról, hogy a kedvem rosszabb lett, mert ahhoz kellett igazodnom, amit el tudtam érni. A Jordannél és a Prostnál világos volt, hogy a jobb teljesítmény lehetetlen. Mindig kiábrándult vagy, ha nem tudod azt nyújtani, amire képes lennél.

9. forduló: Munka

R.: Az Ausztrál Nagydíjon a második helyet szerezted meg, ahol igazándiból csak 7 autó ért célba a 22-ből. Úgy látszik, hogy sikeres vagy, amikor az versenyen kaotikus állapotok uralkodnak, és nem veszted el fejed a trükkös helyzetekben sem. Mesélj nekünk az Albert Parkban szerzett élményeidről!

N.H.: Nos, a rajt rossz volt, de az eredmény jobb lett, mint amit vártunk. Sokkal jobb, mint amit azok alapján elvárhattunk, ahogyan az autó a téli teszteken teljesített. A kvalifikáció jól sikerült, de a start után úgy éreztem, hogy a verseny nehéz lesz, miután visszaestem Rosberg mögé. Azt hittem, hogy tovább marad a pályán az első kiállás előtt, mert az időmérőn jóval elmaradt az eredményemtől. Szóval meglepetés volt, amikor velem egy körben jött ki üzemanyagért. A boxcsapatom fantasztikus munkát végzett, hogy elékerülhessek. Ettől a ponttól a dolgok javultak. Az autó tempója kiváló volt. A másodig etapban tartottam Kovalainennel a lépést, habár ő tovább maradt kint, tehát az autója nehezebb kellett legyen. Ha nem lett volna szerencsém, csak a harmadik helyen végeztem volna, ami szintén nem rossz, de Heikkinek nem volt szerencséje sem a kiállással, sem a Safety Carral. Általában jól teljesítek a kaotikus futamokon, amikor mindenki küzd, de az olyan versenyeken, mint az ausztrál, a szerencse meghatározó. Az utolsó kiállásomnál szintén mázlim volt, habár a csapatnak keményen kellett dolgozni, hogy jó helyzetbe juttassanak, hogy ki tudjam használni az előnyömet. Talán mindenki kicsit a saját szerencséjének kovácsa. Az egyetlen ember, akihez a verseny 99%-ában beszélek, az a versenymérnököm, Giampaolo Dall'Ara. Természetesen ő beszél Mario Theissennel, Willi Rampf-fal, és a többiekkel, de én csak Giampaoloval beszélek. Ha a Safety Car a pályán van, nem kommunikálunk sokat. A mérnököm olyan gyorsan informál, amilyen gyorsan csak lehet, ha kijön a biztonsági autó, és figyelmeztet, hogy tartsam melegem az abroncsokat és a fékeket. Az újraindulás előtt elmondja, hogy a Safety Car bejön, és persze kapom az újabb figyelmeztetést a fék és gumi melegen tartásáról. Néha a biztonsági autó mögött futott körök során megbeszéljük a stratégiát, de az is megesik, hogy egyáltalán semmit nem tárgyalunk meg.

R.: Melbourne azonban a negatív statisztikáidat is gyarapította. 4 második helyezéseddel csatlakozol Stefan Johanssonhoz, mint a legtöbb második helyezéssel, de győzelemmel nem rendelkező versenyző.

N.H: Ezen a rekordon osztozom? Köszönöm! Ez aztán olyan dolog, amit szeretek hallani. Azt hiszem, hogy ebben az évben lesz a legjobb lehetőségem változtatni ezen a statisztikán. Ez volt eddig a legjobb idénykezdet számomra, és úgy gondolom, hogy több lehetőség rejlik az autóban, mint ezelőtt. De hogyan állíthatom magabiztossággal, hogy versenyt nyerünk? Természetesen ez a célunk, és azt hiszem, hogy végül el is fogjuk érni. De hogy mikor fog ez bekövetkezni, azt nem tudom.

Szauftman Ivett/Formula.hu
Forrás: RedBulletin